Nevelem a kamaszom

X, Y, Z generáció: kik ezek?

Pszichológusok és marketing-szakemberek körében egyre gyakrabban hallani az „X, Y, Z generáció” kifejezéseket. Mit jelentenek ezek, és szülőként van-e dolgunk velük?

A generáció-elmélet két amerikai szerző, William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik, akik az utóbbi két évtizedben több könyvet is írtak erről a témáról. Generations (1991) című könyvükben az amerikai történelmet az egymást követő generációk történeteként tekintik végig, és azt állapítják meg, hogy egy adott generáció tagjai nagyon hasonló világlátással és értékrenddel rendelkeznek. Egy ember élete nagyjából nyolcvan év – ezt nevezik a szerzők saeculum-nak, századnak. Ezalatt négy generációváltás történik – kb. húsz évenként –, melyek ciklikusan követik egymást, minden században ugyanolyan módon:  1. Az első időszakban az intézmények erősek, az egyének gyengék. 2. Ébredés: az egyének az autonómia nevében megkérdőjelezik az intézményeket. 3. Az intézmények meggyengülnek, erős individualizmus. 4. Válság, intézmények újraértelmezése, új alapítás. Strauss és Howe szerint minden időszaknak megvan a maga embertípusa: A válság vége felé született generáció a „prófétáké”, akiknek az erősségei az értékek. Őket követik az ébredés idején született, szabadságszerető „nomádok”, majd a vagyongyarapító, közösségépítő „hősök”, s végül az újabb válság idején született „művészek”.

A ma élő generációk eszerint:

Baby-boom idején születettek (1940–50-as évek) PRÓFÉTÁK

X generáció (1960–70-es évek) NOMÁDOK

Y generáció (1980–90-es évek) HŐSÖK

Z generáció (2000-es évek) MŰVÉSZEK

(Akit esetleg nyugtalanítana, hogy véget ért az ábécé, ne aggódjon: a 2010 után születetteket a szociológusok „alfának” keresztelték.)

Az elméletet sokan kritizálják, azonban az X, Y, Z generáció kifejezések mára szinte közhellyé váltak – az egyik könyv (Mark McCrindle: The Abc of XYZ) szerzője azon élcelődik, hogy sokan úgy beszélnek róluk, mint az asztrológiai jegyekről („X-esek, óvakodjatok a munkahelyeken nyomuló Y-osoktól… Baby-boomerek, az élet előrehaladtával ellenállhatatlanul vonzani fog benneteket a tenger”). Az utóbbi években ezek a fogalmak Magyarországon is elterjedtek, különösen a marketingesek és a HR-esek körében, Tari Annamária pszichológus két remek könyvet írt erről a témáról (Y generáció, Z generáció). Íme a Z generáció (Tericum, 2011) borítója – a tervező olyan zseniálisan eltalálta a mai kiskamasz figuráját, hogy otthon a hasunkat fogtuk tőle.

Z-generáció

Milyenek is ezek a generációk?

X generáció: ezek mi vagyunk, a mai kamaszok szülei. Magyarországon ez az a generáció, amely a Kádár-korszakban nőtt fel, és akik számára a Nyugat még vágyálom volt. Sok tekintetben átmeneti generációról van szó, amely a „nagy” 68-as nemzedék után és a „hipermodern” Y/Z generációk előtt született. Magyarországon ez a nemzedék a rendszerváltás idején vált nagykorúvá, amikor a gyerekkorban megismert világ szabályai érvénytelenné váltak, az új világ viszont még kiismerhetetlen volt. Ami a digitális technológiát illeti, ugyan már fiatalon megismerkedett vele, de a következő generációkhoz képest mindig csak „digitális bevándorló” marad.

Y generáció: ezek a mai fiatal felnőttek és a nagyobb kamaszok. Strauss és Howe Millennials Rising: The Next Great Generation (2000) című könyve szerint ennek a generációnak a jellemzői:

  1. Különlegesek – legalábbis annak érezhetik magukat, mert gyerekkorukban rengeteget törődtek velük, sokkal többet, mint bármely korábbi generációval.
  2. Védettek – ugyanezért. Sokuk fölött még húszas éveikben is ott köröznek a gyereküket elengedni nem akaró „helikopter-szülők”.
  3. Magabiztosak és optimisták – a Zabhegyező elidegenedett, szorongó, lázadó 50-es évekbeli kamasz hősének, Holden Caulfieldnek az ellentétei.
  4. Csapatban szeretnek dolgozni.
  5. Ambiciózusak, erősen motiváltak, racionálisak és hosszú távra terveznek – szemben az előző generációkkal, akiket a művészet, a filozófia és a keleti vallások vonzottak.
  6. Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben lépnek ki a világba, mint a szüleik.
  7. Sokkal hagyományosabb, konvencionálisabb értékrenddel rendelkeznek, mint az előző két generáció.

Ami pedig a digitális technológiát illeti, ennek a generációnak a tagjai már „digitális bennszülöttek” (ez a kifejezés – a „digitális bevándorlóval” együtt – Mark Prensky amerikai szerző nyomán terjedt el).

Z generáció: ezek a mai kiskamaszok és kisgyerekek, az igazi digitális bennszülöttek, akik már akkor is tudják használni a technológiai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak. A Z generáció tagjai idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak. A gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak, a marketing-szakemberek az ő „lájkjaikra” vadásznak.

Mi dolgunk van nekünk, szülőknek, ezekkel a kategóriákkal?

Először is, érdemes tisztában lenni velük. Az alkalmazott generáció-elmélet nagyon sok segítséget nyújt a gyerekeink megértésében – hogyan tanulnak, hogyan ismerkednek, mitől szoronganak, stb.

Azonban a címkézést nem szabad a probléma hárítására használni. Ha minden problémát elkenünk azzal, hogy „persze, azért ilyen a gyerek, mert Y/Z generációs”, azzal nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Hiszen lehet, hogy Z generációs, de az alapvető szükségletei, igényei, nehézségei nem változtak, csak az eszközök és a feltételek.

Hogy mennyire radikális változásokról van szó, ezt ma még nem igazán lehet megállapítani, de annyi biztos: a ciklikusan ismétlődő generációs különbségeken túl az a tény, hogy a gyerekeink – főleg a 2000 után születettek – „digitális őslakosok”, szemben szüleikkel, akik legfeljebb csak „digitális bevándorlók” lehetnek, sok mindent erősen befolyásol, a tanulási és ismerkedési szokásaiktól kezdve a családhoz való viszonyukig.

Reklámok

Single Post Navigation

2 thoughts on “X, Y, Z generáció: kik ezek?

  1. Visszajelzés: AZ X ÉS A Z KÖZÖTT | Pályakezdő Nők

  2. Akármilyen generációról legyen is szó, pszichológusok/pszichiáterek kövessék nyomon a fejleményeket, mert a szülő esetleg be van rekedve a saját generációjába, s minél inkább, annál inkább képtelen a gyerekének segíteni, sőt egyenesen elidegenedhetnek egymástól. Amíg nem gyorsult fel az idő, még csak-csak futottunk gyerekeink, unokáink után, ma már útmutató szükséges ezekhez a “futásokhoz”.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: